VadaszKutya.hu Portl
Hirdetés

Érdekességek

A vadász öltözködése

A vadász ruházata, a ruházat általános szerepén túlmenően, a vadászat eredményességét is befolyásolja. Közvetlenül vagy közvetve a sörétlövés eredményességére is hat.









A kotorékozásról röviden PDF Nyomtatás E-mail
Írta: vadaszat.net- Hermánné Bedics Rita   

 Kotorékozás alkalmával olyan dúvadakat szeretnénk terítékre hozni, mint a róka és a borz – ez pedig lehetetlen jó kotorékkutya nélkül. Ez az igazi vadászat a tacskó számára! – erre a feladatra, hivatásra lett kitenyésztve.

Évente kétszer adódik lehetőség a vadászatnak ezt a különleges és nem könnyű formáját űzni: tavasszal és kora nyáron állományapasztás céljából, illetve télen, a koslatáskor juthatunk szép prémekhez. A törpe-illetve kaninchen tacskót üregi nyúl vadászatára alkalmazzák.

 

 

A két vadászati idény más és más munkát kíván tacskónktól:·

•  az állományapasztás fogós, fojtós kutyát,

•  a koslatáskori ugrasztós kutyát.

Mi a különbség a két munkatípus között? A fogós, fojtós kutya a kotorékban a dúvadat lefojtja, optimális esetben ki is hozza. Erre a munkára temperamentumos, nagyobb tömegű kutya alkalmas. Az ugrasztós kutya ugatja, támadja a vadat, de meg nem fogja, inkább mögé próbál kerülni, hogy a kotorékból ki tudja zavarni, hogy a gazda aztán lövéssel terítékre hozhassa. Az ilyen munkára gyors, kisebb testű, kevésbé agresszív kutya alkalmas. A harmadik munkatípus az úgynevezett előfekvő munka, amikor a tacskó a dúvad előtt fekszik, tőle fél-, egy méterre ugat. Ilyen esetben ásásra kényszerül a gazda, de a dúvad élve is befogható, mert a kutya nem fog kárt tenni benne.

Tacskónkat már kicsi korától kezdve készíteni kell a kotorékmunkára. Ez a munka erős vadászösztönt kíván kutyánktól, ezért csak jó alomból válasszunk társat. Ha nincs kutyánkban erős vadászösztön, úgy kár az időnket vesztegetni, mert erre nem lehet megtanítani.

3–4 hónapos korban érdemes róka- vagy borzbőrt mutatni a kis tacskónak, hadd ugassa, tépje. Féléves kor körül meg lehet mutatni a lőtt rókát vagy borzot, a kiskutyának ezt is támadnia, ugatnia kell. Mikor az egyéves kort eléri, akkor lehet már élő dúvadat mutatni neki, először csak ketrecen át, kontaktus nélkül. Másfél, kétéves korban – kellő gyakorlás után – már élesben mehet a dolog. Ekkor derül ki, hogy tanítványunk fogós vagy ugrasztós kutya lesz-e.

Otthon készíthetünk a gyakorláshoz mesterséges kotorékot, amely készülhet a föld felett fából vagy akár a földbe is áshatunk folyosót, amelyet nyitható tetővel lássunk el. A lényeg, hogy folyosórendszert próbáljunk kialakítani, esetleg szintkülönbségekkel, kanyarokkal tarkítva. Így a kutya felkészülhet majd a természetes munkára.

A kutyát meg kell tanítani arra is, hogy a kotorékban lefojtott rókát kihúzza. Erre fiatal korban célszerű tréningezni, a játékosságra alapozva „kötélhúzást” kell játszani, a fokozatosság betartásával: először lőtt süldő rókát majd felnőtt rókát próbáljunk kihozatni a folyosóból.

Ugrasztásra tanítható úgy a kutya, hogy a katlanba – a folyosó kiszélesedő részébe – fatuskót teszünk, így terelőfolyosó alakul ki. Azonban itt is kellő bátorság kell a tacskó részéről, hogy a dúvadhoz bemenjen, mert csak úgy tudja azt a kotorék elhagyására bírni, azzal hogy mögéje kerülve kiszorítja, menekülésre/ugrásra bírja.

Jelenleg:

•  a tacskó kotorék munkavizsgára kötelezett fajta (a német fajtagondozó szervezet is ragaszkodik ehhez),

•  a Nemzetközi Szépség Championátus (ICH) eléréséhez kötelező a műkotorék vizsgán minimum 75 pontot elérni (ez előfekvő munkának felel meg),

•  külföldön szerzett munkavizsgát a MEOE nem fogad el,

•  aktuális szabályozás: jelenleg hatályos Vadászati törvény, Állatvédelmi törvény, valamint Kotorékkutyák vizsgaszabályzata, Tenyésztési szabályzat,

•  vadászaton csak vizsgázott kutya vehet részt (adott vadászati módnak megfelelő vizsga kell!!!).

Visszatérve a természetes kotorékban végzett munkára: tacskónk 2–3 éves kora között érik be erre a munkára igazán. A régi vadászok az első bevetésre süldőrókát jelöltek ki ellenfélnek. Az első kotorékmunkát igyekeztek arra az időpontra időzíteni, amikor kis rókák vannak, hogy a kutyának biztosítva legyen a sikerélmény. Aztán mire eljött a téli koslatás ideje, a tacskó már elegendő rutint szerzett, hogy kifejlett rókával is szembeszállhasson.

A kiképzés alatt a kutya lehetőleg győztesen kerüljön ki a harcból, de ugyanakkor tanulja meg azt is, hogyan védekezzen a róka támadásai ellen (a kutya és a róka harcmodora hasonló).

A kotorékkutyának magas a fájdalomküszöbe, ezért két dolgot tőlünk is el kell viselnie. Tűrniük kell, hogy nyakbőrüknél vagy farkuknál fogva megemeljük őket, ugyanis mindkettő nélkülözhetetlen, ha a megásott kotorékból ki akarjuk emelni kutyánkat.

A borzvadászat a kotorékozás magasiskolája, erre csak kifejezetten rámenős, bátor, kellően kitartó és erős kutya való. A borz nem menekül, hanem inkább beássa magát egy oldaljáratba, úgy, hogy szinte csak a feje látszik ki. Ebből a helyzetéből szinte lehetetlen kimozdítani, tekintve tekintélyes súlyát is. Borzzal igazán nem is tud mit kezdeni a tacskó, szinte csak előfekvő munkát tud végezni, ezzel azonban kellő munka után a borz terítékre hozható – ásással. Ha a kutya közelharcba bocsátkozik, biztosan ő fogja a rövidebbet húzni, hiszen nincs egy súlycsoportban a borzzal, és bizony csúnya sebeket/sérüléseket szerezhet, főleg a fején, nyakán és akár az életével fizethet az akcióért.

A róka- és a borzkotorékot könnyen el lehet különíteni az egyedi jellemzők alapján:

    borztölcsérek,
    kotorék környezete,
    jellegzetes szag,
    nyomok,
    kotorék kialakítása.

Mielőtt kutyánkat kotorékba engedjük, alaposan mérlegeljük a körülményeket, veszélyes helyzetbe soha ne engedjük bele. Szerintem a kutya többet ér annál, hogy szétverje a róka vagy a borz, és használhatatlan legyen a vadászati szezonban.

 

 


 

 

Kotorékozni mindig több kutyával menjünk, hogy tudjuk őket váltani, ha elfáradtak vagy megsérültek. Egyszerre csak egy kutya legyen lent a járatban! Kis harcosainknak egyébként is fokozott állatorvosi ellenőrzés/ellátás szükséges, a veszettség elleni, a kombinált oltás és a féreghajtás (3 havonta) elengedhetetlen. Munka alatt mindig legyen nálunk ivóvíz a kutyáink részére, valamint ásó, csákány, lapát – minden eshetőségre fel kell készülni. Lehetőleg segítőtárs is jöjjön velünk.

A kotorék nyílásába vagy a földre hajolva nyomon követhetjük a lent zajló eseményeket. Ha hallható a lábak dobogása – valószínűleg ugrasztás lesz, tehát a puskát nem árt készenlétben tartani. Ha a kutyánk kitartóan ugat – előfekvő munkát végez, tehát jöhet az ásó, kapa és a nagyharang a dúvad számára. Ha morgást hallunk – kutyánk fogott, remélhetőleg végez is a vaddal. Ilyen esetben is ásnunk kell, ha nem tudja kihozni a zsákmányt.

Nagyon fontos a kotorék típusa is, egy járat ritkán van, több járat esetén szívesebben ugrik a vad. Bár a tacskó a nevében is borzvadász kutya – a dachs németül borzot jelent –, de a mai kutyák már könnyebb súlyúak, kevés van közülük, amelyik alkalmas arra, hogy ezzel az ellenféllel harcba bocsátkozzon.

A róka azonban az a predátor, amelynek állományát mindig is szabályozni kell:

•  túlszaporodott,

•  veszettség terjesztése (Dunántúlon vakcinázás miatt nem fordul elő),

•  echinococcus (emberre is veszélyes hólyagféreg, a fertőződés akár halállal is végződhet), csak gumikesztyűben nyúzzunk, mert a tünetmentes is fertőzhet,

•  városokban egyre gyakoribb megjelenés,

•  falvakban baromfiak elhordásával károkozás,

•  több betegségnek köztigazdája,

•  fácán- és kacsatenyésztő telepek védelme.

Ebben nagy segítségünkre lehet a tacskó, hát munkálkodjunk azon, hogy meg tudjuk menteni a jövő számára annak, aminek született – kotorékkutyának! 

 

Szavazás

Kutyavásárláskor fontos-e Önnek a törzskönyv?
 

Ki van velünk?

Oldalainkat 268 vendég böngészi