VadaszKutya.hu Portl
Hirdetés

Érdekességek

A mai sörétes puskák

A ma használatos sörétes puskák szerkezetének kialakítása lényegében már a múlt század végén befejeződött. Többségüket napjainkban gyárakban, precíziós gépekkel készítik, mérnöki tervek alapján.









Individual Challenge Cup 2010 - -2. nap -Moyland – döntő PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Karai Csaba   
 
 
Második nap reggelén Moylandba utaztunk ahol egy standhajtással kezdtünk. Egy kukoricást hajtottak meg segítőink, a területet - valószínűleg a telekhatárok miatt - meglehetősen sok szögesdrót kerítés keresztezte, mely alatt a kutyák át tudtak bújni. Az első csoport már megtapasztalhatta ezt az elődöntőben is, voltak olyan kutyák akiknek ez idegen helyzet volt. Sajnos Adut is megzavarta, így az első elhozásunk ami egy előzőleg leesett madár volt a szántóföldön.....
200 méterre, nem sikerült épp túl jól. Csak többszöri próbálkozásra tudtam átküldeni, amit még tetézett, hogy előzőleg a kerítés előtt felvettek egy madarat és a szag ott tartotta. Mint kiderült utólag ez az elhozás sajnos a győzelmünkbe került. Második próbálkozásra ugyanoda kellett visszaküldeni immár a kerítést megtanulva egyenes vonalon kiment, majd hosszú ideig keresett de nem talált semmit. A segítők szerint 4 madár esett le azon a szántóföldön és mégcsak kettőt szedtünk fel. Utánam Kurt Becksteiner következett goldenjével, aki szintén átkereste a területet de nem találta meg, szerencsénkre a bírók sem. A következő elhozáshoz átvittek minket a mező másik oldalára, ahol kb 80 méterre egy kerítés mögött állt két almafa egymástól 10 méterre. Azt jelölték meg területnek, két madárnak is ott kell lennie, próbáljam meg ott tartani Adut. Ez sikerült is bár egyszer-kétszer valami szagot kaphatott és elindult be hátra az erdő felé. Nehéz döntés ilyenkor ez a vezető szempontjából. A hajtás már legalább fél órája lement, nem sok esély van hogy a madár meglesz ha csak könnyen sérült. Viszont a bírók a területen tartást kérték, és ha nagyon elengedem könnyen elveszíthetem, amiért akár ki is zárhatnak. Így amellett döntöttem, hogy visszairányítom a területre. Elsőre ez sikeresnek is bizonyult, Adu kiszagolt valamit, és elkezdett felugrálni az almafára. Reménykedtem hátha ott ragadt a madár és ha utána a bírók megtalálják, akkor sikeres elhozásnak minősítik. A mellettem lévő bíró Robin Wise - aki két éve már Sopronban is bírált - viccesen meg is jegyezte, szerinte csak éhes lehet a kutyám :))). Mivel nem jártunk sikerrel visszahívták Adut, majd ismét Kurt következett, aki szintén eredménytelen volt. A bírók ismét kimentek de nem találtak semmit, sem a mezőn, sem a fán. Nem egy jó kezdés kétszer is megfuttatni a kutyát, nemigaz? Az utolsó madár a mezőn hevert tőlünk 100 méterre, ezért elküldhettem még Adut, amit síp nélkül, egyenes vonalon futva elhozott. Az elhozások után pár néző odajött gratulálni, mert ők látták ahogy a madár a fára esett, lecsúszott, majd szinte sértetlenül elszaladt.
        

        
A következő hajtás után két egyszerűnek tűnő fácánt kellett elhoznunk, nem is volt gondunk vele, itt csak arra kellett figyelnem, hogy mindkét madár a meghajtott kukorica szélén volt és nem szabad Adut beengednem. Ennél a hajtásnál történtek furcsa dolgok. A mi oldalunkon 3 madár esett amit fel is szedtünk, ennek ellenére a vadászok szerint volt ott még három (szerintem ugyanarra gondoltak amiket elhoztunk, csak ezt nem látták), amire a teljes belga csapatot 3 alkalommal is kiküldték. Persze egyik versenyző - Lydia, Dirk, Filip - sem talált újabb madarat, de a kutyáik gyönyörűen dolgoztak, már ezért is megérte megvárni. Persze ők annyira azért ennek nem örültek, a magam példájából kiindulva azért ez elég stresszes szituáció.
        
Ebéd után végigálltunk egy újabb hajtást, de sajnos nem jutott nekünk madár, így mint kiderült az utolsó hajtásig eljutottunk ami tulajdonképpen már a run-off volt. A két nap alatt ez volt az első vonalhajtásunk, amit alapjában is jobban preferálok, viszont ezt senkinek sem kívánom. A terület egy 100-120 cm magas mustár-mező volt, ahol könnyen el lehet veszíteni a kutyát. Az első elhozásunk fantasztikusra sikeredett. A mezőben a hajtás irányában lévő kis ösvényen sétáltunk, itt még jó rálátása volt Adunak is. Ki is léptem a vonal elé hogy biztosan lássunk, mert ha nem látja a kutya az esést, akkor szinte már elküldeni sem érdemes. A vonal is legalább 100 méter széles volt, szóval nagyon figyeltünk. Minden madárra ráfordítottam Adut, így amikor mi következtünk pontosan jelölte is a madarat. Egy sebzett madár volt - alig volt meglőve - de Adu fantaszikusan pontosan dolgozott és az esés helyétől elég közel vette fel. Talán nehezebb volt neki ebben a sűrű növényzetben visszatalálni mint a madarat megfogni. Ezután az összes bentmaradt kutyát beállították a magas növények közé, ez néhány kutyának a verseny végét jelentette. Semmit nem tudtak jelölni, nem láttak ki belőle, így szinte minden elhozás blind volt. Aki nem tudta vonalon kiküldeni, az el is veszítette a kutyát, rosszabb esetben más területeken is felzavart madarakat amit a bírók nem preferáltak és gyors ütemben hívatták vissza a kutyákat. Persze mi sem láttuk a madarunkat, ráadásul rossz vonalon is ment ki Adu és vissza kellett hívnom messzebbről, majd sikerült balra elküldenem és hamar meg is lett a madár. Azt nem tudom mit láthatott amikor megállt, de mikor elküldtem balra, egyből jó irányba fordult. Ezzel szinte vége is lett a versenynek hárman maradtunk bent, így biztos volt a dobogós hely.
 

 
Várt is minket a teríték ahol a helyi grófi család adta át a díjakat. Aduval - ahogy a verseny végén várható volt - a harmadik helyet szereztük meg, kitűnő minősítéssel és egy újabb szép kupával és bronzéremmel gazdagodtunk. Az angol bírók külön odajöttek hozzánk és elmondták azt, hogy ha lett volna Judges' Choice akkor azt Adu kapta volna, nekik ő tetszett a legjobban, sajnálják az első elhozásunkat a kerítésnél. Elmondták azt is, hogy a két nap alatt mekkora benyomást tett rájuk Adu, tempójával, stílusával és örülnek hogy őt bírálhatták és szívesen haza is vinnék, mert egy nagyon kivételes kutya. Mondanom sem kell ez mindennél többet jelentett, de inkább én hoztam haza :). Amúgy a második napra jellemző volt hogy nagyon látványos munkák nem voltak, inkább azok a kutyák és felvezetők voltak eredményesek akik hiba nélkül végig tudták csinálni ezt a napot. Persze ez sem volt egyszerű. A fentiekből is talán látható milyen sok dolognak kell összeállni egy sikeres versenyhez, kell egy nagyon jól képzett, jó idegrendszerű kutya, felkészült és nyugodt vezető, és ami a legfontosabb, iszonyú sok szerencse :) Ez utóbbira azt hiszem nem panaszkodhattunk ezen a hétvégén.
        

        
Hatalmas élmény volt Európa élmezőnyében szerepelni azokkal akik eddig versenyeken bíráltak, szemináriumokon tréningeket tartottak nekünk. Őszintén kívánom mindenkinek, hogy ezt egyszer átélje és résztvegyen egy ilyen versenyen. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen módon segített Adu képzésében, a verseny előtti tréningeken, vadászatokon és akik itthon szorítottak értünk. Talán mondhatom ez mindannyiunk sikere volt.

Individual Challenge Cup 2010 végeredménye (Moyland):
1. Int & BFTCH Enjoy des Quatre Cypres - Dirk Volders (B) - excellent CACIT
2. Birdsgreen Simply Granite - Laurence Maudet (F) - excellent res.CACIT
3. Int.FTCH Blackthorn Achenar - Csaba Karai (H) - excellent
 


Részletes eredményeket a verseny hivatalos honlapján találhatjátok, melyet az alábbi linkre kattintva tudtok elérni www.icc2010.eu

Karai Csaba
 
 

Szavazás

Kutyavásárláskor fontos-e Önnek a törzskönyv?
 

Ki van velünk?

Oldalainkat 352 vendég böngészi