VadaszKutya.hu Portl
Hirdetés

Érdekességek

A mai sörétes puskák

A ma használatos sörétes puskák szerkezetének kialakítása lényegében már a múlt század végén befejeződött. Többségüket napjainkban gyárakban, precíziós gépekkel készítik, mérnöki tervek alapján.









Individual Challenge Cup 2010 - Germany -1. nap PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Karai Csaba   

 Idei évben Németország adott otthont a kétévente megrendezendő Individual Challenge Cup 2010-es versenyének. De mi is ez a verseny? Magyarra fordítva ez az egyéni Field Trial Európa Kupa, melyet negyedik alkalommal írt ki az FCI. A legelső verseny éppen hazánkban került megrendezésre még 2004-ben, majd Franciaország és Finnország következett a sorban. Minden évben váltja egymást az egyéni (ICC) és a csapat (Coupe D'Europe) verseny. Ezek alapján könnyen kijelenthető, hogy jelenleg ez a két verseny a legjelentősebb a kontinensen, ahol Európa legjobb kutyavezetői és kutyái képviseltethetik magukat. Idén 13 ország versenyzői mérették meg magukat Finnországtól egészen Spanyolországig.

 

A versenyre minden ország négy kutyát nevezhet, minimális követelmény Field Trial-on szerzett minősítés, ahol pedig több jelentkező van ott kvalifikáció, pontrendszer dönt az indulókról. Persze a történet nem ilyen egyszerű, mert elég nagy áldozatokkal jár, a nevezési díjat, szállást, étkezéseket egy egységcsomagban kínálták, amely nem volt túl baráti, ráadásul pár nap alatt levezettem 3000 km-t mivel fent rendezték északon Hollandia mellett. Sajnos Magyarországról csak mi neveztünk Aduval, pedig azért van még pár alkalmas kutyánk itthon. A múltban magyar kutya még sosem tudott minősítést szerezni, így adott volt a cél, hogy ezen változtassunk.
Mivel 39 kutya nevezett, így már a megérkezés estéjén lebonyolították a sorsolást és két csapatra bontották a mezőnyt. Mi a második csoportba kerültünk, a 21-es sorszámot húztuk. Ez azt jelentette, hogy másnap egyből a vonalba is kerülünk. Ennek nagyon örültem, mert szeretek az ilyen típusú versenyeken mielőbb túlesni az első elhozásokon. Másnap reggel kiderült, hogy a két elődöntő két teljesen külön - egymástól 30 km-re lévő - kastély vonzáskörzetében kerül megrendezésre. Az első csapat Moylandba (itt rendezték a 2006-os International Working Test versenyt is, amin volt szerencsém akkor nézőként résztvenni) utazott, ahol egy vonalhajtásos vadászatot rendeztek, nagyrészt nyúlra vadászva, valamint a végén egy kacsázással. A mi kis csapatunk pedig ment észak felé Kalbeck-be, ahol egész nap vonalban voltunk, mivel standhajtásos vadászat várt minket, illetve ezt mi is egy kacsázással zártuk. De ne is menjünk ennyire előre....

 



1.nap – Kalbeck - elödöntő
        
A versenyre nyolc bírót hívtak meg, így mindkét elődöntőben négyen bíráltak. Az első hajtásban egy egymás mellett fekvő mustár -és kukorica mezőt hajtottak meg, mely egy folyó partján feküdt. A 20 indulót négy különböző helyre állították fel a négy bíróval. Mi közvetlenül a folyóparton álltunk, talán visszagondolva nem is esett madár a környezetünkben. A hajtás után hamar sorra is kerültünk, bár kicsit meg is lepődtem mert egy elég nehéz madarat kaptunk, általában kezdésre azért nem ez a megszokott. Szemben velünk vezetett egy út mely 100 méter után enyhén kanyarodott balra. Az út baloldalán egy erdő, jobb oldalán mustármező. A segítők mutatták a madár helyét, ez bal oldalt az erdőben volt (ezt láttuk is leesni még a hajtás elején), de már ott ahol elkanyarodott az út. Nem túl szerencsés helyzet, tudva hogy ha nincs szerencsénk már mehetünk is "haza". Ilyenkor azért megfordul az ember fejében, hogy mennyit autózott azért, hogy akár kiessen az első elhozáson, és a kétnapos verseny már be is fejeződjön. :). Adut elküldtem előre, szépen ment az úton csak kissé befordult jobbra, lesípoltam és pechemre pont a mustármező sarkán állt meg de nem látott. Visszahívtam, majd elküldtem az úton előre és mikor kezdett eltűnni a kanyarodó úton beküldtem balra előre. Hát azok idegörlő másodpercek voltak, lehet mások is hallották ahogy kalapál a szívem.....Kis idő után az út mellett álló segítő emelte a kezét....megvan az első madár....

 

 


        
Második hajtásban egy napraforgó-táblát hajtottak, ami a mi oldalunkról indult, így megint alig esett előttünk madár, annál inkább a másik bírói körnél. Hajtás után átvittek minket is arra az oldalra, ahol nehéz aljnövényzetű terület várt ránk, a kutyák csak nehezen ugrálva tudták a kidőlt fákat, bokrokat legyűrni. Amikor mi következtünk, azt mondták kb 50 méterre van egy nagy száraz fa ott lehet 1-2 madár. Már előttünk is küldtek oda kutyát, elég nehezen találtak és szél is alig volt. Aduval sok gond nem volt ahogy kiküldtem kb. abban az ütemben már hozta is a madarat. Ugyanezen a területen más szögből az előttem lévő francia Franck Munini kutyáját küldték el, egy kb 50 méterre lévő kidőlt fához. Percekig keresett de nem talált semmit, majd visszahivatták, így Adu következhetett. Adu is sokáig keresett, majd azt láttam, hogy a feje egy bokorban van és nagyon csóvál. Abban a pillanatban kiszaladt a madár, Adu pedig elkapta és már hozta is. Ez az elhozás nagyon értékes volt számunkra, talán mondhatom, hogy aznap ezzel nyertünk. A versenyre amúgy is jellemző volt - talán mert a legjobb kutyák voltak jelen a kontinensről - hogy eye-wipe nagyon kevés volt, ha nem találtak meg egy madarat, akkor azt jellemzően a következők kutyák és a bírók sem találták.

 

 


        
Mivel már három elhozásunk volt a következő hajtásba nem kellett beállnunk, így egy kicsit figyelhettük a többieket is. Nem is bántam mert elég sok madarat lőttek be egy kukoricásba, ahol jópár kutya el is vérzett. Aztán visszafelé is meghajtották ezt a táblát, immár mi is a vonalban álltunk, pár madár be is esett mögénk az útra és a bokrok közé. A hajtás végén az egyik sebzett fácánra küldtek minket egy nagyon sűrű bokorba. Nem volt messze tényleg pár méterre volt, veszélye abban rejlett hogy tőle balra is estek madarak, amit ha elhozunk, akkor kizárnak. Nagyon nehéz volt Adut követni és erősen kellett figyelnem, hogy nehogy balra keressen. Sajnos nem lett meg a madár, így következett a megszokott izgalom. Ha a következő kutya vagy a bíró megtalálja kiestünk....Azt hiszem ezek a pillanatok mindig pár ősz hajszálat eredményeznek, de nagy szerencsénkre a madár nem lett meg és az útról elhozhattunk egy memory-nak is felfogható fácánt.
Az első napot egy kacsavadászat zárta, mely már a run-off volt 7 kutyával, egy sűrű náddal benőtt tó mellett, a tó közepén egy kis szigettel. A vadászaink itt kitűnően lőttek, potyogtak is rendesen a kacsák, előttünk a vízfelületre, a szigetre valamint a sziget mögött lévő sűrű nádasba. Sok kutyának gondot okozott a vízi elhozás mivel nem tudták megfelelően irányítani a kutyákat, pedig elsőre egyszerű elhozásoknak tűntek. Sajnos mi is így jártunk. A bírók azt kérték hozzunk el egy kacsát a szigetről - ez nem lehetett több mint 30 méter - egy megadott helyről. Adu volt az első aki egyenes vonalon elindult, sajnos a sziget előtt valamit meglátott és teljes erővel elindult balra. Nem tudtam lehívni erről, bement a pár méterre lévő part mellé. Húúúú, hát akkor már tudtam ott biztos kacsa van, és itt vége is a dolognak. De abban a pillanatban jött is vissza - talán csak szag volt, vagy akár egy lebukó kacsa (ez nem lenne jó hír) - és el tudtam küldeni a szigetre. Nem örültem a feladat megoldásának mert mindenki szerint addig Adu volt magasan a legjobb, de ez nem volt szép elhozás. Minden kutya megszenvedett a sűrű náddal, három kutya el is vérzett itt. Érdekes volt látni a profi kutyavezetőket, akik - talán a nagy tét miatt - összeomlottak és leblokkoltak és nem tudták kézben tartani kutyájukat. Meglepő volt...

 

 


        
A verseny után visszamentünk a kastély parkjába és immár sötétben a teríték mellett fejeztük be az első napot. A vadászat maga fantasztikusan elegáns volt, az egész nap élvezetes volt. A hajtásoknál nagyon sok segítő dolgozott és a munkájukat jól képzett spánielek segítették. A terítéknél pedig meghallgathattuk a helyi kürtösök játékát, ahol a teríték mellett lejátszott dallamokat valaki több kilométerről visszajátszotta, és mielőtt megkérdeznétek, ez nem visszhang volt :)
Az esti gálavacsorán került sor az eredményhirdetésre, ahol Adut hozták ki győztesnek, az ezzel járó CACIT kártyával, kupával és aranyéremmel. A bírók elmondták hogy fantasztikus munkát végzett, és mivel már az utolsó elhozásnál nagyon nagy előnye volt, illetve a többiek is hibázgattak, így számukra nem volt kérdés ki a verseny győztese. Azt hiszem életem legnagyobb sikere volt ez, ilyen rangos versenyen megnyerni egy 20 kutyás Field Trialt nagyon jó érzés. Este bejelentették még, hogy másnap kizárólag a kitűnő minősítést szerzett kutyák indulhatnak a döntőben, így összesen 13-an maradtunk. Talán ez is jelzi azt hogy mennyire megerősödőtt Európában a mezőny. Az első ilyen versenyen mindenki indulhatott a döntőben, aki kizáró hibát nem vétett. Így elmondható, ha valaki eredményes szeretne lenni 2 nap alatt, akkor hiba nélkül kell abszolválni minden feladatot. Nem kis nyomás az egyszer biztos, de jó átélni.
Az elődöntő eredményei:

1. csoport (Moyland):
1. Fellow of the Charmed Angel - Rinus Heijmans (NL) - excellent CACIT
2. Int & BFTCH Enjoy des Quatre Cypres - Dirk Volders (B) - excellent res.CACIT
3. FI KVA SE KVA Polarfischer Brando - Heli Siitari (FI) - excellent

2. csoport (Kalbeck):
1. Int.FTCH Blackthorn Achenar - Csaba Karai (H) - excellent CACIT
2. Int.FTCH Doubleuse Helagsmountain - Kurt Becksteiner (A) - excellent res.CACIT
3. Starcreek Gust - Filip Bollen (B) – excellent


Hamarosan folytatjuk...

 

Szavazás

Kutyavásárláskor fontos-e Önnek a törzskönyv?
 

Ki van velünk?

Oldalainkat 351 vendég böngészi