VadaszKutya.hu Portl
Hirdetés

Érdekességek

A sörétes puska részei

A sörétes puska részei rendeltetésük szerint - egyes műszaki leírásoktól némileg eltérően - négy nagy csoportra oszthatók, melyek a következők. A cső feladata a robbanás erejének hasznosítása és a lövedék repülési irányának meghatározása. A csövön ezért célzó berendezés is található.









A pointerről PDF Nyomtatás E-mail
Írta: istkom   

 


Egy vadászkutyákról szóló előadás során a hallgatóság egyik tagja kérdést tett fel a meghívott előadónak: - Az én kétéves pointerem nem veszi fel a sebzett vagy dögre lőtt vadat, és nem apportírozik. A hajtásban elcsatangol, és a maga urának képzeli magát. Mit lehet ilyenkor tenni? Válasszak másik fajtát?

 

Az előadó ahelyett, hogy őszintén elmondta volna, hogy az említett esetben nem a fajta tökéletlensége a probléma okozója, hanem súlyos képzési hibákra lehet következtetni, a fajtasoviniszta kutyások nagy örömére egy tréfásnak szánt szófordulattal ütötte el a kérdés megválaszolását: - Azért jöttünk össze, hogy a vadászkutyákról beszéljünk! -, majd kiegészítette mondandóját. - A vadászati mód és a vadászati szokások megváltozásával, kiszorulni látszik hazánk vadászmezeiről a pointer.
Szerintem inkább a hozzá nem értés és a fajta iránti közömbösség, ami negatív irányba változtatta a pointer vadászati megítélését. Az általa említett változások nem voltak olyan drámai mértékűek, hogy a pointereket mellőznünk kellene a vadászatainkról. Ismereteim szerint Európa országaiban a vadászok körében a fajta mit sem veszített népszerűségéből.
A pointer a mezei munka királya vagy inkább királynője. Kinek a pap, kinek a papné...

Nem is olyan régen, még az 1950-70-es évek végéig a pointer volt az egyik legnépszerűbb, legelterjedtebb vadászkutyafajta hazánkban. Ebből az időből datálhatok a vadászkutyaképzéssel kapcsolatos első olvasmányaim. A már klasszikusnak számító művet, idősebb és ifjabb Jilly Bertalan könyvét egy antikvárium polcán találtam. Ezen az íráson keresztül ismertem meg a pointer munkáját, a fajta szépségeit. A fajta iránti tiszteletem és rajongásom Sáregresi Speedy Snowman, alias „Speedy" névre hallgató 2004-es világbajnoki csapattag és az amsterdami világ győztes pointer kan idén téli munkájának köszönhetem

Istenem, ha nekem egy ilyen jó kutyám lenne! - nyögtem fel, amikor kb. egy kilométer távolságban, a magas fűben meglapuló fürjet perceken belül, gyönyörű keresési stílusban megtalálta, és a gazdáját bevárva, szobormereven megállta. Visszatérve a jelenbe, talán tényleg a pointer az egyik legnagyobb vesztese a fajták közti rivalizálásnak. A kérdés megvilágítása érdekében Gyárfás Marianne-i, a Magyar Pointer Klub elnökét kerestem meg levélben, kérdezve tőle egyebek között, hogy miért nem látunk pointereket a vadászatainkon. Válaszleveléből az alábbiakban idézek:
„A pointer valóban kiszorult a vadászatra általánosságban használt vadászkutyák közül Magyarországon! Ez a helyzet más országokban nem mondható általánosnak; a statisztikák szerint a pointer a legelismertebb és legelterjedtebb a vadászatra használt kutyák közül a világon! Csupán Közép-Európában, a német vadászati kultúra hatása alatt lévő országokban veszített sokat a jelentőségéből a fajta; a skandináv országokban, Dél-Európában, Oroszországban, Amerikában él és virágzik.
Az okok elég szerteágazóak, a legfontosabb az, hogy a pointert kifejezetten a nagy kiterjedésű, nyílt mezők szárnyas vadjának, főként a fogolynak a megkeresésére és megállására tenyésztették ki, és ehhez a munkához szükséges tulajdonságait tökéletesítik immár 300 éve!
A pointer igazi mezei specialista! A gyorsaság, a hatékony és nagy területet átfogó keresési stílus, a kitűnő orr, a stabil, látványos és hosszan tartó vadmegállás a pointer legjellemzőbb és legfontosabb tulajdonsága, amelyben ez a fajta verhetetlen.
A pointer tenyészkiválasztásá-nak alapja sohasem volt az apportkészség, a vízszeretet, a csapázási készség. Idegrendszerét a vadkelésre leadott 1-2 lövésre, nem pedig nagy terítékű vadászatra szelektálták. Ennek ellenére a pointerek egy része szívesen apportíroz, legnagyobb része szereti a vizet, és elvétve kiváló vér-csapázókat is ismerünk közöttük.
A fentiekből következik, hogy a pointerek másik fele nem szeret apportírozni, magas orral száguld a csapán, és talán érzékenyebb a lövésre, mint a többi fajta. Nem utolsósorban a mai hazai vadászati viszonyok között, a szokásos 20-30 vadászos hajtóvadásza-tokon, ahol a terep legtöbbször fedett, a szélirány nem figyelembe vehető szempont, a vizsla csak a gazdája előtt maximum 30 m-re kereshet. Ilyesmire pedig a pointer nem való, illetve csak idősebb, 4-5 éves, tökéletesen kiképzett és bevadászott pointer való rá olyan vezetővel, akinek nem csak a vad lelövése a fontos, hanem a kutyával való együttműködés is élvezetes.
Sajnos tapasztalatom szerint az átlag magyar vadász súlyos milliókat költ a terepjárójára, puskájára, ruházatára, de a kutyáját ingyen vagy maximum 20 ezer forintért szeretné megvenni, a törzskönyvet és más fontos egészségügyi dokumentumokat, a szülők munkateljesítményét igazoló papírokat fölösleges sallangnak tartja. A kutya fogyóeszköz, nem vadásztárs, az ingyen kapott, esetleg használhatatlan vagy azzá tett kölyök hamar elkerül a háztól, és jöhet a következő. A tartási, takarmányozási szokások messze az elvárható szint alatt vannak, a vadászkutyák - jó esetben - egy kis kennelben egyedül élik le az életüket, a legolcsóbb, leggyengébb minőségű tápot kapva. Ezek a körülmények semmilyen kutyának nem felelnek meg, de egy telivér pointernek végképp nem. Néhol elengedik őket, de rendes kerítés híján csavargóvá, tyúktolvajokká válnak - az eredmény megint a használhatatlanság és a likvidálás.
A legnagyobb problémát a kiképzésben látom: pointer csak olyan vadásznak való, akinek van ideje, türelme és főként tehetsége ahhoz, hogy végigmenjen azon a hosszú, sok szakmai tapasztalatot igénylő úton, ami egy pointer szakszerű felneveléséhez, kiképzéséhez kell.
Egy pointerrel nem lehet azt megtenni, ami retrieverek és magyar vizslák egy részénél működik, hogy vadászidényben elővéve, minimális képzéssel kiviszik a vadászatra, „majd csak beletanul, de legalább addig se zavar senkit" alapon. Egy pointer így biztosan zavarni fog: pár alkalom után jó esetben magának vadászik, de az is előfordulhat, hogy csak másnap találkoznak vele legközelebb!
Az előzőekben felsorolt okok miatt a Magyar Pointer Klub tenyésztői nem szívesen és csak nagyon alapos informálódás után adnak el pointert vadászoknak, és bár a fajta sohase akar és tud rivalizálni az úgynevezett mindenes vadászkutyákkal, ez nem kellene, hogy így legyen!
A vadászati törvény módosulásával lehetőség nyílt a kiscsoportos vadászatra, amelyen apróvadas területen helye lenne a pointernek.
A Pointer Klub régóta pointerrel vadászó tagjai szívesen adnak segítséget, tanácsot, igény szerint tartanak tanfolyamot az érdeklődőknek. A klub csak az olyan pointerek tenyésztését engedélyezi, amelyek részt vettek tenyészvizsgán, képességeik, idegrendszerük alkalmas a munkára. Az utóbbi öt évben tenyésztésbe vétel előtt vizsgáljuk az egyedek apportkészségét és vízszeretetét is, pontosan azért, hogy felderítsük azokat az egyedeket és vonalakat, amelyek a mindennapi vadászati viszonyok között is használhatóak, mint mindenes vadászkutya.
A pointer tehát nem való minden vadász kezébe, és nem való minden vadászterületre, minden vadászati módhoz.
Kiképzése több időt és szaktudást igényel, mint a többi vizsláé és a retrievereké, de a későbbi eredmények, sikerek, az a plusz, amit csak ez a fajta tud, az az esztétikai élmény és hatékonyság, amit ez a fajta nyújt, sokszorosan kárpótolnak a befektetett munkáért és jó tartásért.
Ui.: Megkérdeztem a Bajor Pointer és Szetter Klub elnökét, aki 30 éve tenyészt és vadászik pointerrel, mi a véleménye a témáról, ugyanis Németországban hasonló a helyzet, mint Magyarországon. A válasz: a mai vadászokat nem lelkesíti egy pointer gyönyörű keresése és állása után 1-2 madarat lőni. Nagy terítékű vadászatokon, egy helyben állva szeretnek lőni százat!"
Jelenleg jómagam is pointerrel foglalkozom. Azt gondolom, egyre szűkülő vadászati lehetőségeinket minőségi és a legnagyobb vadászélményt nyújtó módon kell kihasználnunk. Ezt figyelembe véve, a pointer mindenképpen megéri a fáradságot és a befektetett többletmunkát, amely többletmunka egy kontinentális vizsla kiképzésével összevetve értendő.

Ezzel nem állítom, hogy a pointer nehezebben kezelhető a német vizslánál - éppen ellenkezőleg, könnyebb vele „szót érteni". A német vizsla kiképzése rendkívül következetes, kemény bánásmódot igényel (a „kemény" szó alatt nem a fizikai bántalmazást értem). Amivel szemben a pointer kiképzése a gazda és a kutya közötti harmonikus viszony kialakulásán alapszik. Ha ez az alapfeltétel megvan, akkor a pointer saját belső gátjait is átlépve, mindenre képes annak érdekében, hogy gazdája kedvében járjon. A falkavezér szerepet a pointer esetében is kiell alakítani, de nem feltétlenül fontos azt mindig hangsúlyozni ahhoz, hogy azt hosszú ideig megtartsuk. Azonban mindenkit figyelmeztetek, ha rossz (túlságosan domináns vagy alárendelt viszony) van a pointer és vezetője között, a kutya semmit sem fog megtenni, ha fejre állunk, akkor sem, és soha nem ismerjük meg annak igazi képességeit, bár azok minden bizonnyal benne vannak, köszönhetően a gondos tenyésztői munkának.
Tanulékonyságát tekintve, a pointert a labradorral tudnám összehasonlítani. Mindkét fajta könnyen elsajátítja az új dolgokat, gazdájával szemben figyelmes. Ez talán a temperamentumából is ered. A német és magyar vizslánál tapasztalt izgágaság hiányzik belőle. A pointer temperamentuma a versenylovakéval vethető össze. Fogathajtó körökben ismeretes, hogy amikor a lovakat befogatolják, és a verseny előtt állnak, teljes erővel, inuk szakadtáig mindent megtesznek a győzelemért, azonban az istállóban állva a pulzus lecsökken, a ló szinte „kábultan támolyog". Ez jellemző a pointerre is. Ha munka van, teljes figyelemmel és erővel, „vágtában" hajtja azt végre, azonban szemernyi idegeskedés nélkül, méltóságteljes önuralommal, legyen az keresés vagy apport. De a pihenőidőben nyugodt, szinte lusta. Ekkor a gyerek ráülhet a hasára, húzhatja fülét, farkát - ő pihen.
Miért igényel a pointer kiképzése több időt és fáradságot, mint a kontinentális vizsláké? Mert ő specialista. Miért használjak akkor pointert? Mert ő specialista.
A pointer, ahogy azt már a korábbiakban említettük, a nagy területek önálló kereső- és vadálló kutyája. Ez társas vadászaton egyenesen hátrány, még akkor is, ha a kutya jól dolgozik. Azonban a pointert is lehet rövid stílusra szoktatni. Vadászat során mégis, a figyelem kisebb lanka-dása mellett, a stílus kilengései egyre nagyobbak lehetnek. Tehát a kutya állandó figyelmet igényel. Ha a pointerünk vadűzővé válik, és hagyjuk ezt tenni, sokkal kitartóbban űzi az előtte szaladó vadat, mint a kontinentális vizslák. Ám könnyebben visszahívható vagy fektethető. Itt hívom fel a figyelmet a síp rendkívül fontos szerepére a pointerkiképzésben, hiszen nagy távolságból a kutya nem hallja a kiabálást vagy a füttyöt.
Nagy előnye a pointernek, rendkívül jó szimata folytán, hogy a vad elhagyásának esélye minimális. A lövés előtti munkában higgadtságával, festménybe illő vadállásával és vadászszenvedélyével minden vadász szívét megmelengeti. A lövés utáni munkában az elhozandó vad után nem biztos, hogy olyan nagy hévvel veti magát, mint az egyéb vizslák, inkább higgadt kereséssel, de biztosan deríti fel annak sebágyát, és behozza azt. Szimata és nagy keresési kedve révén vércsapamunkára is legalább olyan jól használható, mint egyéb vizsláink.
Meg kell azonban említeni, nem minden pointernek erőssége az apport. Vannak, amelyek elsőre fitymálva elfordulnak az eldobott tárgytól. Kívülről úgy néz ki, mintha a kutya érdektelen lenne. Azonban ne feledjük, megfelelő trükkökkel minden kutya rávehető az apportra! A pointer, ha rávezetjük, és még ha nem is akarja azt, gazdájáért megteszi, és később elkezdi élvezi is a dolgot. Azt ajánlom minden vadásztársamnak, csak akkor kezdjenek bele egy pointer kiképzésébe, ha van türelmük, kutyás tapasztalatuk és idejük. Ezeket a ráfordításokat a kutya mindenképpen meghálálja, a kiképzés során igazi társa lesz a vadásznak, a vadászatokon pedig a kutya, amellett, hogy emeli a vadászat eleganciáját, nagymértékben eredményesebbé is teszi azt.


Komáromy' István vadgazdálkodási szakmérnök

 

Szavazás

Kutyavásárláskor fontos-e Önnek a törzskönyv?
 

Ki van velünk?

Oldalainkat 259 vendég böngészi